L. már naponta szív. Felém elmondja, hogy mennyire idegesíti H, de állandóan keresi, hiszen tőle jut anyaghoz. A munkamegosztás az, hogy H még mindig kap pénzt, bármennyire is küzdök ez ellen az anyjánál, és L. elmegy beszerzi az anyagot, mert csak neki adják ki. És utána ő is kap H-tól egy pakkot, vagy egy cigire valót; mikor mennyit.
És már megint bejelentkezve maradt a csetjében, és látom, hogy ha H nincs a közelben, akkor keresi, hogy kinek, melyik havernak van épp szívnivalója, és ki hívná be. Mert kattog. De nekem persze azt mondja, hogy ő nem szokott kattogni.
Nagyon szomorú vagyok, mert nagyon megszerettem L-et. Eleinte azért lehetett nálam, hogy le tudjam hozni a szerről, mire B visszajön. Most már azért lakik nálam, mert szinte fiamként tekintek rá, és annyira szar körülmények között lakna otthon, ahol nincs villany, számítógép és net még álomban sem (pedig a focin kívül ez az egyetlen, ami valamennyire leköti), nyomor és éhezés, és a drogos báty botrányai. Félek hazaküldeni, pedig lassan ezt kell tennem. El kell engednem, mert már nem tudok mit tenni, ha ő nem akarja, akkor tehetetlen vagyok. Fáj a szívem ettől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: