Rám zúdult egy hatalmas felelősség. B. barátai betanyáztak nálunk. Nagyon fárasztó, de tkp. ez volt a cél azzal, hogy kapott egy XBoxot, jó monitort, hogy akkor talán vonzó lesz itthon játszani (és nem szeretnék olyan kommenteket olvasni, hogy ez mennyire káros, stb. Ez a gyerek 6000 kötet könyv között nőtt fel, nekem 3 , az apjának szintén 3 diplomája van, szóval nem ez volt az ideális elképzelésem, de van amikor az XBox is jobb, mint hogy utcán csavarogjon). Egyelőre működik, inkább itt vannak, Fifa’15 bajnokságokat bonyolítanak, játszanak. Mind hetedikesek, zűrös iskolai karrierekkel. Megbeszéltem velük, hogy hetente két napon 1-1 órát tanulunk közösen, mondjuk a termtud tárgyakban nem fogok tudni sokat segíteni, de a többiben, főleg nyelvtanban (azzal igencsak hadilábon állnak) igen. Talán így B. is bevonható lesz a tanulásba, mert ebben a tanévben egyetlen percet nem töltött otthoni tanulással.
Zűrös sorsok, többet láttak eddigi életükben, mint az iskolámban egy egész osztály.
Ezek a srácok hihetetlenül ki vannak éhezve a beszélgetésre. A felnőttek valószínűleg vagy papolnak nekik, vagy leszidják őket, esetleg feladatokat rónak ki rájuk. Esetleg fenyegetik őket, hogy mi lesz velük, ha így folytatják. Ténylegesen beszélgetni nem sokszor beszélgettek velük. Tegnap már H. (ő volt az, aki ma csak azért nem szívott, mert nem volt otthon a díler) odajött hozzám többször is, és mesélt, mesélt, a füvezésről is. Meg arról is, hogy mennyire jó beszélgetni (ő nehezített pályán mozog, mert siketek a szülei). Ma pedig váratlanul bejött hozzám L. is. Ő is már sok hete jár hozzánk, de két szónál többet még nem hallottam beszélni. Állandóan sapkában vagy kapucniban van, rejtőzködik tán még maga elől is. És ma mesélt, arról, hogy már negyedikben cigizett, meg verekedett, meg hogy kb. egy éve leszokott a biofűről, pedig előtte fél évig csinálta, meg hogy vajon ki lehet e mutatni a szervezetéből, mert az anyja el akarja vinni drogtesztre, és hogy hogyan szokott le, meg milyen volt amikor csinálta. És ekkor zuhant rám az az elképesztő felelősség, hogy ezek a srácok megbíznak bennem, és hogy lesz e erőm az enyém mellett ezeket a srácokat is megtartani.
H-nak és L-nek is felajánlottam, hogy ha rájuk jön az ideg (ez főleg H-t fenyegeti), vagy csak tele van a hócipőjük, akkor hívjanak fel, vagy írjanak rám a fészen, válaszolni fogok nekik, és addig amíg nem válaszoltam, ne csináljanak semmit. Hátha. B. még nem jön így oda, de hát neki az anyja vagyok, neki kamaszként nyilván harcolnia kell velem, de láthatóan szelídült az utóbbi napokban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: